Nemrég áradoztam róla, hogy milyen frankó könyveket találtam egy utcai kirakodós antikváriumban. Most az egyik könyvről írok majd bővebben, amit itt szereztem.
Jó szokásomhoz híven, mindig a dolgok legjobb részével kezdem, így most a Gyilkos idő sci-fi novelláriumot kezdtem olvasgatni a hajnali metrózgatás közben. Valami fantasztikus novellákat találtam benne. Most, mikor a bejegyzés elejét írom még csak a hatodik novellánál tartok, de már így is ott járok, hogy nem tudom eldönteni melyik novella volt a jobb. Az egyik az 50-es évek Amerikájának társadalom kritikája( bár még ma is megállja helyét), a másik az ember gyarlóságát mutatja be olyan szemszögből, hogy a végén magunk is ugyanazt a kegyetlen lépéseket tennénk, bármilyen jólelkűek is vagyunk. És persze akadnak olyan művek is melyek annyira egyedi történettel lettek megáldva, hogy lehetetlen letenni, míg a végére nem érsz. És majdnem mindre igaz, hogy amikor végeztél vele, nem nekivágsz a következőnek, hanem csak ülsz és gondolkozol rajtuk. Mesterművek. Persze nem csoda, hisz Asimov és Martin H. Greenberg válogatta az 53-as év novelláinak legjavát eme gyűjteménybe. Néhány szóban írnék is ezekről a gyöngyszemekről.
1, Fritz Leiber: A nagy ünnep.
Nagyon rövid novelláról van szó, mely egy furcsa társadalmat mutat be egy marsi kolóniában. Itt minden évben megrendezik az ünnepet, ahol minden rosszat, ami a rohanó világnak a gyümölcse. A kapzsiságot, a pénzt, a sikert, a gyönyört, a szorongást. Helyükre vendégül fogadják a szép dolgokat, mint öröm, lustaság, móka és szerelem. Ennek az ünnepnek a menetété írja le a novella a maga 9-10 oldalában. Nem kiemelkedő a többi közül, de nagyon élvezetes olvasmány volt, kiváló indítása a könyvnek.
2, Walter M. Miller: Crucifixus Etiam
A novellák elején néhány sorban ajánlást írnak a novellát összeállítók. Asimov véleményét kifejezetten osztom, miszerint "Mindig is aggasztottak az idegen nyelvű címek.". A címének jelentése körülbelül annyi, hogy újra a kereszten, legalábbis az ajánlásban Asimov is erre tippelt. A történethez hozzáfűzném, hogy lassan egy hónapja tettem le a cigit, tíz év masszív dohányzás után. És most a sztori: Főhősünk Manue elvállal egy öt éves megbízatást, hogy segítse a marsi terraformálást. Mivel épp most végzik a műveletet, így nem igazán van még ott lélegezhető gáz, de semmi baj, hisz az ember okos, talál megoldást, mégpedig az oxinak csúfolt berendezés képében, ami mindössze annyit tesz, hogy az ember mellkasából a vért átvezeti egy kis gépen, ami kellő mennyiségű oxigént juttat a szervezetbe, hogy ne kelljen gyöngyhalász módjára, lélegzet visszafojtva csákányozni a földet. Azonban mivel a tüdejüket nem használják, így az elsorvad egy idő múlva, és az ez ellen való küzdelem maximum megroppant elmét produkálhat, de sikert soha. Na ezért emeltem ki hogy egy hónapja nem dohányzok. Akárhányszor azt olvastam, hogy "elfelejt" lélegezni a főhős, mindig azt éreztem, hogy az én tüdőm nem ennek a tiszta levegőnek van teremtve, kell a kátrány, kell a nikotin. Pedig előtte már egész szépen lelohadtak a nikotin éhség okozta fellángolások. Leszokóknak ne, mindenki másnak viszont nagyon is ajánlom a történetet, a hiába való küzdelemről, ami olyan célokért folyik, amit csak utánad tíz generációval tudnak majd élvezni. Furcsamód hiába volt a novella nagyon barátságtalan, mégis megfogott a melankolikus hangulata.
3, Damon Knight: Négyes fogat
Na ilyet soha nem olvastam, de még legvadabb álmaimban sem jutott volna eszembe. A történet egy kutató csapatról szól, melynek tagjai George Meister a főhősünk, aki biológus a szakterületét tekintve, valamint Vivian Bellis, aki egy ásványtannal foglalkozó kedves hölgy. A csapat részét képzi még Gumbs őrnagy, aki valamilyen szanitéc lehet valószínűleg, bár ez nem igazán derült ki, valamint Miss McCarty, akinek mindössze annyi a feladata, hogy aki a bolygón furcsán viselkedik, annak golyót eresszen a fejébe (hát nem bájos teremtés?!).
Tehát adott a négy emberünk, akik egy baleset folytán mind belesnek egy leginkább halom avarra hasonlító szmötyibe, ami szinte azonnal fel is emészti őket, kivéve az idegrendszerüket, mivel ennek az életformának olyanja nincs és szereti másokét kölcsön venni. Az osztagból ketten a látás képességét, egy valaki tapintás, míg a negyedik a hallás képességét tartotta meg a régi tudata mellett. Telepatikus úton még kommunikálni is tudnak egymással, sőt a teremtményuralma is az övék. De mint a mondás is tartja két dudás egy csárdában... hát még négy. Nincs közös nevező a jövőjüket illetően. Egyesek visszamennének, míg mások tudják, hogy az nem lenne bölcs döntés. A kétségbe esés és a vak hűség harcol az észérvekkel szemben. Hamar rájönnek, hogy kisebb fajta evolúciót tudnak végrehajtani a lényen, így már nem csak veszekedni tudnak, hanem kart növeszteni, hogy bántsák egymást. Kiemelkedően jó írás volt, aminek a végén szavakhoz nem igazán jutottam. Szerintem javasolni fogom a nemzeti alaptantervbe, mint kötelező olvasmányt.
4, Theodore Sturgeon: A magány csészealja
Az ajánlóban figyelmeztettek, hogy az író szeretett érzelmekre hat novellákat írni. És való igaz hogy nagyon tetszett is, amint az utolsó pár sort elolvastam, de előtte eléggé zavaros volt, az eleje pedig kifejezetten érthetetlen. Az író által használt hasonlatok költőinek, költőiek, azonban csapnivalóan szarok. A történetről írni nehéz úgy hogy a végén érzettek átjöjjenek, sőt inkább lehetetlen. A teljes magányról szól a történet, amikor az ember azt érzi, hogy nem kel senkinek és a léte felesleges. Bár úgy tűnhet, se egyáltalán nem siránkozós, érvagdosós műről van szó, mégis elég komoly érzelmeket válthat ki a mű, még a felsorolt hibái ellenére is.
5, Wiliam Tenn: A Föld felszabadítása
Az elbeszélés egy öreg által a fiataloknak elmesélt legendáról szól, ami elmeséli miként szabadult fel a föld az idegen fajok elnyomása alól egy év alatt legalább hatszor, úgy hogy közben a két idegenfaj, csak kihasznál bennünket. A legjobb társadalom kritika Magyarországról amit valaha is olvastam, mégha nem is annak írták. Jön egy nagyhatalom, persze mi egyből behódolunk neki, hisz magasabb eszméket vall, mint pl fajtisztaság, stb, de amint jön valaki, hogy felszabadítson bennünket már annak az eszméit valljuk, pl mindenki egyenlő(csak a disznók egyenlőbbek).
Na jó a pl részek nincsenek benne így leírva, de bármivel behelyettesíthető, a lényeg, hogy bármit odaadunk, ha egy nagyobb segget nyalhatunk.
6, Ward Moore: Lót
Talán ez fogott meg legjobban eddig. Valami történt ami miatt menekülni kell az embereknek L.A.-ből. Nem tudni mi az de nem is lényeges. Akkoriban az atom- és hidrogénbomba volt a főpánik, mivel Oroszország ebben az évben, 53-ban tesztelt először hivatalosan hidrogénbombát. Na vissza a sztorihoz. A Jimmon család előre készült a bajra, és a furgon indulásra készen áll hogy elhagyják otthonukat. Mr Jimmon és felesége Molly beszáll a három gyermekkel a kocsiba és nekivág, hogy olyan biztonságot keressen, amit nehéz lehet megtalálni, amikor elszabadul az anarchia. Előre látó ezért a vadon felé veszi az irányt. Nem visz konzervet, visz puskát és íjakat, nem visz gyufát vagy gyújtót, visz kovát és acélt. Valamint rengeteg könyvet, ami segít életben maradni a vadonban. Az út hosszú, és ha az ember ilyenkor jön rá az élete komoly átveréseire és összefüggéseire, melyek pont az eddig szeretett családját érinti, na az ciki. Gondolom mindenki ment már hosszabb ideig egy kocsiban a családjával. Akkor tudja mindenki, milyen veszekedések szoktak lenni ilyenkor. De ha ekkor jössz rá, hogy az egész életedet elbaszta az a család, akit most próbálsz megmenteni... Hát sok mindent megtehet az ember, és csak magának kell elszámolnia, ha nincs törvény...
7, Arthur C. Clarke: Isten kilencmilliárd neve
Érdekes olvasmány volt annyi szent. Nem vágtam hanyadt magam tőle, de megérte elolvasni. Mindig is furcsa élmény, amikor a sci-fit keverik a vallással. Engem a hideg ráz tőle konkrétan. Más amikor esetleges valami érintőlegesen a vallás felé tekint, és megint más mikor konkrétan isten létét vagy nemlétét boncolgatja. Ezt hagyjuk meg a teológusoknak, pont elég fikció van már a vallások körül, ne akarjunk újakat teremteni. Huh… nem kéne bele lendülnöm ennyire a dolgokba. Tehát a sztori kb fél mondatban összefoglalható, mivel a mű is maga kilenc oldal. A tibeti láma rendel egy szuper PC-t, hogy kiprintelhesse isten kilencmilliárd nevét és ezzel befejezze a világ feladatát ééééés ennyi. Na jó még talán annyi van, hogy két szerencsétlen rendszergizda ott szobroz a három hónap alatt, míg a printer búg, és azon sírnak, hogy vajon mikor kész a project és nem jön el a nirvana( mert Cobain ugye halott) akkor az amúgy békés szerzetesek hogy szecskázzák fel őket.
8, Robert Sheckley: Hideg, meleg
Még régebben Debrecenben volt egy beszélgetésem egy jó barátommal, nevezzük most Viktornak (mert ez a neve :) ). A szürrealizmusról volt szó, mint művészeti ág. Nem tudtam elképzelni milyen lehet a prózában a szürrealizmus, mire ő említett egy írót, aki írt ebben a műfajban. Hát akkor sem voltam tiszta, így nem emlékszem a nevére, de ettől az irománytól megkaptam a választ. És szerintem nem jó. Egy képen jól néznek ki a furcsán rajzolt formák, de amikor az ember olvas valamit és olyan, mintha értené, de mégsem, az nem okés. Ezt maximum érdekességként ajánlom nektek. Ne, ismétlem ne akarjátok elolvasni jó sci-fi novella reményében.
9, Philip Kindred Dick: A betolakodó
Mit is lehetne írni róla. Dick írásaiból lettek a kedvenc sci-fi filmjeim. Kevesen tudják, de az Emlékmás című Swarczenegger film is egy Dick adaptáció, ugyanúgy, mint a Felejtés bére, a Külön vélemény, a Vanília égbolt, a Screamers: Halott bolygó, Szárnyas fejvadász, és a Kamera által homályosan. Van még egy film, aminek a címe az Imposztor. Ez a novella az eredetije a filmnek. Mivel az a film is jó volt, így ez sem okozott meglepetést, kivéve azzal, hogy a végén nem pont ugyanaz volt a csattanó. A sztori nagyon furfangos, mintazt megszokhattuk Philip „pszihedelikus drogokon élek” Dicktől. Valahol a jövőben a föld háborúban áll messze valakivel, a Föld körül védőburok van a becsapódó rakéták ellen, igy mindentudós a fegyverek fejlesztésén dolgozik, hogy visszacsaphassunk keményen, mint a Rolling Stones. Olham a főszereplő is egy ilyen tudós, akit egy szép nap felkeres egy tiszt és a legjobb barátja Nelson, majd pisztolyt nyomnak az oldalának, mondván ő egy robot,akiben egy bomba van, ezért meg kell semmisíteni. Csakhogy Olham ezt nem így gondolja, és menekülésbe kezd, hogy bizonyítékot szerezzen emberi mivoltáról. Erre két lehetőége van, vagy egy orvosi vizsgálattal megnézeti magát, vagy megkeresi a robotot és bemutatja, hogy mégsem ő a robot. A történet tényleg csavaros, és nem sablonos. Érdemes az olvasásra, de legalábbis a film megtekintésére.
10, Theodore Sturgeon: E kettő kell neki
Ismét egy olvasmány az érzelmekre ható művek mesterétől. Ebben már nem voltak olyan hasonlatok, melyek komoly károsodást okoztak a szürkeállományomban szerencsére. Cserében a novella egy a sorból igencsak kiemelkedő darab, mivel egy hatalmas tabut feszeget, homoszexualitást(még egyszer megjegyzem 53-ban, járunk, éppen nem égetik máglyán a buzikat). Sorra járta a kiadókat, akik sorra zavarták a francba Teo-t, hisz a novellája farbatosziakról szól. Majd eljutott egy George Bell nevű szerkesztőhöz, aki felvállalta a művet és közölte a Universe Science Fiction júniusi számában. Nincs is ezzel semmi baj, akinek nem tetszik, az ne olvassa el. Ennyi. Csak akkor írják már oda, hogy „VIGYÁZAT HOMOKVIHAR!”. Na jó kissé túl dramatizáltam, de a tolerancia nem erős oldalam, amikor a férfiasság szégyenéről van szó. Mielőtt egy teljes gyűlöletbeszédbe folyna át a leírás, inkább írok egy pár sort a történetről! Így hátha érthetőbbé válik miért is nem tetszett az olvasmány. A jövőbe járunk, ahol már feltérképeztünk minden bolygót amit elérhettünk. A Dirbanu nevű bolygót humanoid alkatú lények lakják, akik nem akarnak a Földdel kapcsolatba lépni a legcsekélyebb módon sem. Küldtek egykövetet ugyan, de az amint körülnézett nálunk, azonnal szörnyülködve rohant haza. Majd a legváratlanabb pillanatban két Dirbanui jön a földre, azzal a szándékkal, hogy letelepedjenek, mivel nekik tetszik a Föld. Az emberek szeretik is a két kecses alkatú idegent, akik teljes boldogságban élnek köztünk és boldogságot hoznak minden földinek, aki a közelükben van. Egy idő múlva üzenetet kapnak a Dirbanról, hogy szállítsák vissza a két szökevényt, mert bűnözők. A bűnük, csak a végén derül ki, akkora buzik hogy sisteregnek. Sok mindent váram a végére, egy Bonnie és Clyde sztorit, vagy hogy ők a fajuk egyetlen békés tagjai, vagy bármit, de hogy csak buzik. Átverve éreztem magam. Én nem akarok erről olvasni, ezért nem néztem meg a buzi cowboyok pudingot esznek-et sem, hiába nyert oscart. Ott legalább szóltak, hogy ez lesz.
Inkább skipelek a következő sztorihoz.
11, Fritz Leiber: Rossz üzletmenet
Nem értettem a sztori mélységét. Nem volt igazán érdekes, nem volt csattanó, nem volt semmi. Mindössze hét oldalon át írja le, hogy a jövőben milyen lesz a marketing. Jelzem, ha ez valóban ilyen lesz, akkor hamar csődbe mennek a cégek a nyakukon maradt termékektől. Arról szól, hogy egy teknősre emlékeztető robot, aki idegesítően beszél, megpróbál nyalókát, szörpöt és képregényeket rátukmálni a gyerekekre, és piát felnőttekre. Komolyan ennyi. Hét oldal és más sincs, csak béna marketing. Ezt a történetet is az előzőhöz sorolnám. Ha megvan a könyv lapozd túl nyugodtan. Akkor olvasd el, ha tényleg van időd amit pocsékolni akarsz.
12, James Blish: Közös Idő
Nagyon jónak indult a novella, és bár ellaposodott kissé, de elfogadható lett a vége. Főhősünk felkel az űrhajójának fedélzetén, és nem képes megmozdulni. Egyik furcsa apróságot a másik után veszi észre. A hangtalan gépek zajosak lettek, a falon a naptár gép(ami pontos időt is mutat) nem ját, és hogy az elmúlt pár percben, majd félórában, nem lélegzett mégis él. Majd egy kattanást hall, ami az óra másodperc mutatója felől jött. Hát igen, a teste lelassult, de az agya pörög, mint a buszkerék. Lassan kiszámolgatja, hogy ha így megy akkor mire hazaér körülbelül 6000 éve lesz a fejében gondolkodni az élet nagy kérdéseiről. Ugye milyen jó a sztori? Na itt jön egy fordulat, ugyanis az idő múlása felgyorsul egész addig, míg a naptár már a napokat pörgeti a másodpercek helyett. Azonban itt sem képes mozogni, mivel az egya túl lassú a testéhez képpest. Sőt egyfajta tetszhalál állapot áll be, majd vissza minden az alaphelyzetbe. Még ez is tetszene, de ekkor skizoid beszélgetések ufókkal, akik nem is azok, meg egyéb furcsaságok. A vége nem tetszett igazán, de nem tarom feleslegesnek hogy elolvastam.
13, Alfred Bester: Gyilkos idő
A novellás kötet névadó darabja, a Tigris, tigris! írójától…
Egy kerek történet, mely tetszhet azoknak akik keresik a mély mondani valót a történet mögött, de annak is aki csak izgalomra vágyik. Úgy vélem Alfred báttya szereti a lehetetlen dolgokkal kezdeni a sztorijait. A „Tigris, tigris!” onnan indul, hogy az emberek teleportálhatnak kedvükre, míg ennek a történetnek az alapja, hogy van egy ember akinek a döntései 87%ban bejönnek. Főhősünk ebből él, hogy a nagy vállalatoknak megmondja 87% pontossággal, hogy a tervük össze jön-e vagy inkább hagyják a tendert a francba. Egy szabály van:
Ne legyen senki, akit Krugernak hívnak a közelben!
Persze mindig van egy. És persze barátunk megérzi a jelenlétét, aztán mellényzsebéből előhúzott puskával szét is robbantja a koponyát. Ezután epilepsziás rohamot kap és az egészet el is felejti. Drága és nehézkes ezen tetteket eltusolni, hogy az „eldöntő ember” hírneve makulátlan maradjon.
Ennek a rejtélyes tetteknek próbálnak meg asszisztensei és munkatársai utánajárni.
A történetben helyet kap a szerelem, a barátság, siker, pénz, csillogás, és persze a kapzsiság is. Nagyon élveztem, amíg olvastam. Ha csak ez a novella lett volna benne jó, akkor is megérte volna megvenni a könyvet. A novelláról zárólag a nyitómondataival lépnék tovább:
„Minden, ami elmúlt visszahozhatatlan, és pótolhatatlan. Minden happy end keserédes.”
14, Theodore R. Cogswell: Fal a világ körül
Valamikor régebben olvastam, hogy a Herry Potter alapja egy hatalmas plágium. Hát már tudom mi az eredeti ötlet. Van ebben minden. Árva gyerek, seprű lovaglás, fekete kapucnis lidérc. Persze nem egy-az–egyben ugyanaz a történet, sőt igazából egész másról szól. Szerintem lényegesen jobb is, mint a HP első része volt, bár én csak a filmet láttam.
A történet a következő. A világot egy fal veszi körül, amit nem lehet átlépni. Ha esetleg mégis megpróbálnád jön a fekete ember és elvisz. Ez történt Porgie apjával is, még régebben, így szegény gyermek a szigorú nagybácsihoz kerül, aki nem nézi jó szemmel, hogy unokaöccse az apja hóbortjait követi. Van még a történetben spicli unokatestvér, egy tanár, aki nem nézi jó szemmel a kisgyermek ténykedéseit, s persze rengeteg varázslat. Egy aranyos meséről van szó inkább, mint sci-fi klasszikusról, és bár nem értem miért került bele a novelláriumba, maga a novella igazán tetszett.
15, William Morrison: Az ideális bíró
A Szaturnusz egyik holdján járunk éppen, egy tortasütő versenyen. Eléggé bizarr képpel indít Jim… ja ez másik Morrison.
Két hölgy épp arról beszél, hogy milyen sok baj volt a bírák pártatlansága miatt. Ebben az évben ez nem következhet be. Ugyanis a hold egyik őshonos ragadozó fajának utolsó tagjai közül az egyik. Az ide települő emberek túl barbárnak találták a faj teljes kiírtását, ezért inkább átnevelték őket. A vérszomjas tökéletes ragadozókból intellektuális lényeket varázsoltak. Ahogy olvastam a farkas szerű humanoid lény, Ronar történetét, valahol végig szomorúságot éreztem. Egy maga nemében tökéletes dologból egy valami sablonos dolgot csinálni, ez az emberiség igazi arca. A végén ugyan nem azt kaptam, amire számítottam, de talán még jobb is lett a fordulat, mint amit én szerettem volna. Én magam beértem volna, hogy a természet megtorolja a tetteket. De nem volt vérengzés, helyette egy olyan dologgal záródik a történet, ami talán a legfontosabb az életben., a reménnyel, hogy nincs minden veszve.
16, Frederic Brown: Tükörterem
Ebben a megvilágításban még nem is gondoltam, mint időutazásra. Pedig szeretek lehetetlen dolgokon agyalni. Itt az időgép nem az anyagot nem három évvel korábbi idősíkra viszi vissza, hanem három évvel megfiatalítja. Légyegében megadatik az örökélet lehetősége. Főhősünk egy vaksötét szobában kel fel, és rá kell ébrednie, hogy bizony a jövőben van. 1954 helyett 2004-ben van, egy furcsán berendezett szobában, ahol talál egy magának címzett borítékot. A novella sajtossága, hogy egyes szám második személyben íródott, tehát te vagy a főhős bőrében. Te érzed, hogy a szeretett nő az elmúlt 50 évben ugyanúgy meghalt, mint a szüleid. Nem maradt semmid, mindent ami te voltál elvett az időgép. És a levélben feltettek neked egy kérdést: Mi legyen a gép sorsa? Egy okos, értelmes okfejtés van levezetve, a közzététel és az elpusztítás mellett is. Hangulatos írás volt nagyon.
17, Jerome Bixby: Élni jó
Asimov gyakran emlegeti, hogy szereti ha jó címe van egy írásnak. Na ennek a történetnek a címe a művégén annyira jól hat, hogy a metrón majd felvisítottam. Aki esetleg látta a 83-as Twilight Zone című filmet, az ismeri a történetet a kisfiúról, aki élet és halál ura. Egy kisgyerek csökönyösségével és a gondolat olvasás képességével kombinálva, nagyobb szörnyűség, mint azt el tudnád képzelni. Amikor azért halsz meg, mert egy takony kölyöknek nem tetszik az éneked, az nem kedves dolog. Érdemes volt végig olvasni, főleg, hogy nem emlékeztem a film végére.
Zárólag még annyit tennék hozzá a leírtakhoz, hogy a könyv minden hátrány és sunyin elrejtett homokos sztorija ellenére élvezetes volt. Ha van lehetőségetek olvassátok el.
