2010. december 8., szerda

The Kilimanjaro Darkjazz Ensemble

Elég képzettnek tartom magam a zenei irányzatok ismeretében, így amikor egy nekem teljesen új irányzattal találkoztam, a darkjazzel, akkor már-már kötelező volt megtudnom, mit is akar a lelkemtől ez a műfaj.

Amikor érzed magadban, hogy nem nyugodhatsz valamit tenned kellene az életeddel, valaminagy dolognak kellen történnie, hogy kitörj az unalom zavaros posványából, fordulhatsz elég sok irányba. Ki-ki más utat jár, hogy pillanatokra kitörhessen a hétköznapok homályzónájából. Sokunk fordult a szerepjátékok felé, hogy az elszámolt bérbe, vagy a rosszul időzített ZH-ba, ne bolonduljunk bele. Nekem eretnek módon a fantasyval szemben mindig is a sötétebb hangulatú világok jelentették a megnyugvást, hiába nem voltam vagy vallottam magamat gothnak.

Az ilyen világokon játszódó könyvek, novellák olvasásához, játék alá aláfesésnek ajánlom ezt az előadót. Különös érzést vált ki az emberből, amikor a lágy melankólikus dallamok a lelkének legfájdalmasabb húrjait pengeti, miközben a változás reményét hinti el a megtört lélek réseibe. Talán nincs is különösebb érzés, mint amikor az ember nem tudja mitévő legyen, de a dolgoknak változnia kell! Mindenki érzett már hasonlót, egy elhaló szerelem, vagy egy rossz döntés miatt. Én annó teljesen új életet kezdtem, régről ismert ám új helyen, és régről ismer ám mégis új emberek között.
Ez a zene pont azt az érzést váltotta ki belőlem, mint amikor az előző életem végén rájöttem, hogy kell egy megoldás, mielőtt az ép elmém megy a helyzet kárára. A kilátástalanságban felrejlő fénysugár ígeretét hordozza magában az együttes zenéje.

A hangszerelés az akkusztikus hangszerek és az elektronika mesteri összefonódásának gyümölcse. Az elektronikus alaphanggal egybeolvadó vonósok hangja a lágyan kezelt dob lüktetésével, egy már-már transz szerű élményt ad egy zűrös nap végén az elmerengő pihenésnek. Csak félve merem megjegyezni, hogy a drogfogyasztás mekkájában Hollandiában alakult a banda valamikor a kétezres években. Nemrégiben itthon is felléptek az A38-on, bár akkorriban nem is ismertem őket sajnos. A fellépéseikhez rengeteg képformáló tehetség stílusát veszik alapul, mint például Fritz Lang a némafilmek atyja, vagy az expresszionizmus előfutára Goya. Csak reménykedni tudok, hogy lesz még alkalmam megnézni élőben ezt a képivilágoz ezzel a zenei aláfestéssel.

2 megjegyzés:

  1. Szépen vagyunk! Így kell megtudnom, hogy van új bejegyzésed. Hüpp ... el is megyek.

    VálaszTörlés
  2. Nézd meg mikor kell mikor került ki. :P

    VálaszTörlés