Amikor az éhség mohósággá válik.

Egyik kedvenc RPG világom, a World of Darkness „főhősei”, a vámpírok érezhetnek így, mikor meglátnak egy vérző embert. Épp a tescóban akartam minimális kaját magamhoz venni, mikor olyan dolgokon akadt meg a szemem, mint például leértékelt bacon, meg hamburgerhús… Biztos vagyok benne, hogy sokadágon van bennem valami zsidóvér, mert a kettőt fizet hármat kap szlogennek nem tudtam ellenállni. Hogy Cartman mondotta volt: Rajta! Engedd el. A zsidó véred úgysem engedi… 

Így aztán úgy döntöttem, hogy ma bizony olyan kaja lesz, ami falatonként fedezi majd egy nagyobb etióp falu éves kalóriabevitelét. Vettem hát egy Erzsébet kenyeret, paprikát, salátát, uborkát, mustárt és tejfölt. Volt még otthon némi lilahagyma és kolbász. A mustár és a tejföl a kolbásszal és a sok zölsdéggel fasza saláta lett, amit a húsok és baconok közzé rakva emeltem az élvezeti faktort.

A végeredményt sajnos a méretei miatt nehézkes elfogyasztani, de szerencsére nem nekem. Van akkora pofám és rutinom az óriás hamburgerek terén, még debrecenből, hogy kisebb szenvedés árán ugyan de degeszre zabáltam magam. Így végül a minimális összeg 3000 huf lett ugyan, de a végeredmény miatt cseppet sem bánom.

Aki esetleg a leírás alapján nem éhezett volna meg, azoknak leközlök egy képet a műremekről. A méretek érzékeltetése végett egy standard méretű literes tejes doboz (nyugi nem vagyok beteg, csak a kávémhoz kell) van.