2010. július 30., péntek

Amikor minden okés, mégis sok lesz.

Az emberből néha előtör minden előjel nélkül a szomorú hangulat, és csak a múlt keserű pillanata jutnak eszébe. Hiába jön egyenesbe és lesz minden tökéletes az életében.

Belőlem most bukott ki, egy nagyon kellemes nap után. Meló után egy debreceni baráttal töltve a délután, aztán tovább az itteni barátokhoz és boldogan haza, majd...

Belőlem ez hozta elő a múlt összes fájdalmát. Cash bátyó értette a dolgát, meg kell hagyni.

2010. július 16., péntek

Amikor az éhség mohósággá válik.

Egyik kedvenc RPG világom, a World of Darkness „főhősei”, a vámpírok érezhetnek így, mikor meglátnak egy vérző embert. Épp a tescóban akartam minimális kaját magamhoz venni, mikor olyan dolgokon akadt meg a szemem, mint például leértékelt bacon, meg hamburgerhús… Biztos vagyok benne, hogy sokadágon van bennem valami zsidóvér, mert a kettőt fizet hármat kap szlogennek nem tudtam ellenállni. Hogy Cartman mondotta volt: Rajta! Engedd el. A zsidó véred úgysem engedi… 

Így aztán úgy döntöttem, hogy ma bizony olyan kaja lesz, ami falatonként fedezi majd egy nagyobb etióp falu éves kalóriabevitelét. Vettem hát egy Erzsébet kenyeret, paprikát, salátát, uborkát, mustárt és tejfölt. Volt még otthon némi lilahagyma és kolbász. A mustár és a tejföl a kolbásszal és a sok zölsdéggel fasza saláta lett, amit a húsok és baconok közzé rakva emeltem az élvezeti faktort.

A végeredményt sajnos a méretei miatt nehézkes elfogyasztani, de szerencsére nem nekem. Van akkora pofám és rutinom az óriás hamburgerek terén, még debrecenből, hogy kisebb szenvedés árán ugyan de degeszre zabáltam magam. Így végül a minimális összeg 3000 huf lett ugyan, de a végeredmény miatt cseppet sem bánom.

Aki esetleg a leírás alapján nem éhezett volna meg, azoknak leközlök egy képet a műremekről. A méretek érzékeltetése végett egy standard méretű literes tejes doboz (nyugi nem vagyok beteg, csak a kávémhoz kell) van.