Mikor megjelent a hongkongi filmek ásza amerikában már az első filmjéhez olyan sztárokat kapott, ami biztos sikernek számított. Van-Damme és Lance Henriksen igencsak nívós neveknek számítottak 1993ban. Még nem tudod mi ez? A Tökéletes célpont, amiben a 90es évek akció királya még egy csörgőkígyót is kiüt a film egyetlen romantikusnak induló jelenetében, csak hogy szórakoztassa a nézőket. El sem tudok képzelni jobbat, mint a hosszú hajú JCVD sörétessel az erdőben éppen a gonosz Lance „Bishop” Henriksennel vadásszák egymást. Ez volt a 93as év.
Ezután két másik filmbe is belekezdett, az egyik a Leszámolás felsőfokon, amit még csak egyszer volt szerencsém látni, de a harci jelenetei és a szépséges színésznő vonásai. Ha jól emlékszem egy a maffiát meglopott tolvajról és a meneküléséről szól, bár rég láttam és nem emlékszem csak halvány jelenetekre belőle.
A másik alkotás a Rés a pajzson, amit már mindenki ismer. Travolta és Slater kiváló színész játéka nélkül ugyan nem lett volna ekkora siker a film, de a rendező mindent elkövet, hogy ne kelljen egy pillanatra sem unatkoznunk. Persze egy olyan filmben, amiben Travolta a gonosz, ráadásul robbangatnak az atombombák nem nehéz fent tartani a feszültséget, de ne legyünk szőrszál hasogatóak. A film a maga nemében tökéletes alkotás. Talán csak a romantikus szál nem kellett volna bele. Nem értettem minek egy tesztoszteron túltengésben szenvedő filmbe egy rinyáló csajszi, aki a végére majdnem tökösebb lesz mint a két főszereplő együtt. Ezen kis hibája ellenére is kötelező alkotásnak számít.
És akinek ettől a vidfeótól sem jön meg a kedve a filmhez az szégyelje magát össze-vissza.
Az emberek gondolhatnák Travolta a jó fiú, csak egy kis kitérőre próbálta ki magát a rosszfiú szerepében, de ezután ismét egy Woo filmben az Álarcban tűnik fel, mikor melyik szerepben. Erre a filmre mondom azt, hogy ZSENIÁLIS. A harcok koreografálása egy az egyben a régi hongkongi Woo-t idézi. A kellő időben kellő ideig lelassított harcok ekkor még igényesek voltak, nem mint manapság, amikor a 300 és a Spartacus is feleslegesen lelassított és túlvérzett harcainak idejét éljük. És következzék a jelenet, ami megmutatja mi is Johnny fiú igazi stílusa. Nagyszerű felvezetés, kis időhúzás, majd a kellő pillanatban BAMMM! Akkorát szól, hogy egy életre a hatása alatt maradsz.
Ezek után még elkészítette Dolph Lundgren utolsó értékelhető alkotását, a Blackjack-et, ami már nem volt annyira jó, és karrierjének vészesen zuhanó ívét nem sikerült felemelni még a rendező zseninek sem. Nem is írnék a filmről inkább mert mélyen érint a „színész óriás” bukása. Ez örök fájdalom marad a szívemben.
Ezután egy másik igazán akciódús film megalkotására kérték fel. Ez a MI2. Én személy szerint nem voltam oda a filmért, lapos sztori, csapnivaló fordulatok, de a rendező minden tőle telhetőt megtett. Nem tehet róla, hogy az ekkor már tehetségtelen Tom Cruise-za kellett dolgoznia.
Már tíz év telt el a nagy vizen való átkelés óta, igy valaminek nagyot kellett szólnia. Az alap adott is volt. Egy Philip K. Dick írás, a kor épp futó színészei és elegendő pénzmag egy monumentális alkotáshoz. Sajnos azonban valami nem passzolt a képletben s a mai napig titok előttem miért, de a felejtés bére nagyobbat bukott, mint részeg ember a gátfutóversenyen. Bár egy kedves barátom váltig állítja, hogy Uma Turman az oka, de ebben nem hiszek. Majd ha egyszer nagy leszek és lesz rá elég időm, megpróbálom kielemezni a bukásának képletét, és ezzel Nobel díjat szerzek majd.
Mint az mostanában divatos, zárjuk a történetet az előzményekkel.
Nemrég szereztem meg potom 500Ft-ért a Szebb holnap című alkotást. Ez Chow Yun-Fattal a főszerepben még 89ben Hongkongban készült. A sztori a hongkongi mffia egyk embere körül forog, aki miután kijön a börtönből jó útra akar térni, hogy a rendőr öccse újra büszke lehesse rá, ám a maffia is szeretné ha visszaállna hozzájuk, bármi áron. Ragyogó film, nagyszerű színészi játékkal, és az igazi még kiforratlan John Woo féle akció jelenetekkel, és némi szimbólum áthallással az Ál/arc és e között.
Mára ennyit. Szebb holnapot mindenkinek. Üdv!
